P1110841.JPG

P1110642.JPG

P1110687.JPG

P1110652.JPG

P1110640.JPG

P1110649.JPG

P1110686.JPG

P1110762.JPG

P1110786.JPG

P1110767.JPG

P1110768.JPG

P1110781.JPG

P1110769.JPG

P1110766.JPGP1110904.JPG

P1110842.JPG

P1110796.JPG

P1110831.JPG

P1110803.JPG

P1110943.JPG

P1110923.JPG

P1110997.JPG

P1120106.JPG

P1120075.JPG

P1120142.JPG

P1120180.JPG

P1120140.JPG

P1120235.JPG

P1120236.JPG

P1110986.JPG

P1110970.JPG

P1110737.JPG

P1110743.JPG

P1120194.JPG

P1110972.JPG

P1110960.JPG

P1110751.JPG

P1110742.JPG

P1120113.JPG

P1110776.JPG

P1120135.JPG

P1110800.JPG

P1120302.JPG

P1120014.JPG

P1110908.JPG

P1110906.JPG

P1110901.JPG

P1110898.JPG

P1110854.JPG

P1110821.JPG

P1110809.JPG

P1110775.JPG

P1120128.JPG

P1110746.JPG

P1110783.JPG

P1110805.JPG

P1110815.JPG

P1120191.JPG

P1110989.JPG

P1110878.JPG

P1110866.JPG

P1110794.JPG

P1110798.JPG

P1110685.JPG

 

 

 - olvasni a naiv szupert

 - olvasni bármi mást

 - körbeutazni Európát

 - almakompótot enni

 - írni egy blogbejegyzést

 - repülni

 - megnézni egy jó filmet

 - saszlaszőlőt enni, bármi is legyen az

 - nézegetni az új könyveim csudaszép borítóit

 - aludni

 - szépeket álmodni közben

 - vagy rosszakat álmodni

 - zenét hallgatni anélkül, hogy az embernek bármi megterhelőt kéne közben csinálnia

 - csinálni egy noteszt

 - szép papírokat és szép füzeteket venni

 - könyvtárba menni

 - teát inni

 - venni egy csizmát

 - vagy néhány pulcsit

 - nagyobb lapot szerezni, olyat, amilyenen az embernek sosem kell a lap aljára írnia

Vannak a pincében a polcok. Egy szögletes, lapos és hosszú ablak alatt vannak, ami annyira szürke és piszkos, hogy egyáltalán nem lehet kilátni rajta - bár egyébként sem lehet nagyon, mert előtte szokott lenni a kaktusz. Egy hatalmas, műanyag kaspóban szokott lenni, ami télen bent van a nappaliban, és szép zöld (csak hát mégis mit keres ott), nyáron meg kivisszük a kertbe és letesszük a pinceablak elé, ahol aztán szépen megsárgul.

 Az ablakon kilátni sem lehet, mert annyira magasak a polcok, hogy egészen odáig felérnek. Leginkább felcímkézett kartondobozokkal vannak tele, csupa olyan dolgokkal, amik már senkinek sem kellenek, csak az embernek nincs szíve megválni például attól a menő műanyag mosógéptől, ami volt vagy húsz centi, de még forgott és dübörgött is benne a dob, amit az ember babaruhákkal pakolt tele még kislánykorában.

 A polcok helyén, régen, amíg ki nem dobtuk őket, két ágy állt, egymás fölött és alatt. Régi ágyak voltak, csíkos és szúrós szövettel bevonva, kissé fáradt rugókkal, felnyitható, nyikorgó ágyneműtartóval. Nem kellettek senkinek, csak felcímkézett kartondobozokat tároltunk rajtuk. Amikor megvettük helyettük a polcokat, a fából készült, akár otthon is könnyedén összeállítható, tömeggyártott, raktárhangulatú polcokat, én a régi ágyakat hajléktalanoknak akartam adni. Akkoriban világosodtam meg, odáig ugyanis szent meggyőződésem volt, hogy hajléktalan az az ember, akinek nincs dereka.

 (Én ugyanis nagyon büszke voltam magamra, meg tudtam érinteni a lábujjaimmal a fejemet hátrafelé.) De már akkor is sejtettem, hogy csak úgy nem lehet ágyakat osztogatni.

 A polcok meg nem csak polcok. 

Oké, ez szörnyű, de legalább részben igaz is. Fránya vérmacskák, akik bokrok közt rejtőznek, a hold elé kergetik a felhőket, amint kibámulsz az ablakon, aztán csak haldokolnak hosszan és kínlódva és hangosan. És az ablakom alatt. De semmit nem látok, mert koromsötét van kint. 

 

Aludnék már, a hátamon fekszem,

De a kertben üvölt egy vérmacska,

És háton aludni lehetetlen

Meg egyébként is rossz nap van ma.

 

És bassza meg a vérmacska-népség,

Haldokolni az ablakom alatt

Szerda éjjel mégiscsak szemétség

Meg egyébként is rossz ez a nap.

 

süti beállítások módosítása