A lépcsőd alatt rejtőzöm.

Én vagyok az a fura zaj,

A jeges érintés a bőrön,

A halk, elenyésző kacaj.

Csak egy pohár vízért mész.

Belebámulsz a sötétbe,

Egy pillanatig látni vélsz,

Aztán persze mégse.

Vizet töltesz magadnak:

Élesen csikorgott,

Pedig nappal csendes a csap.

Vigyorgok.

Kortyolsz, hangosan.

A füledbe suttogok

Nevetve, pajkosan.

Most legyünk boldogok.

Aztán már semmi sem marad.

Csak a sötét, a félelem,

A furcsa csend és a zaj.

Én, és te - védtelen.

Körmök helyett karmok.

Legrosszabb álmaid életre kelt réme.

Ti meg hallgattok,

Mikor kiabálni kéne.

Hirtelen ér véget.

Halkan, kedvesen, lágyan:

Már nincs értelme félned.

Szörny vagyok az éjszakában.

A lépcsőd alatt élek.

Kérdezd meg, hogy ki van ott,

És én ott leszek érted.

Félek.