2012.08.28. 00:07
Menzaleves
Egyszer csak azt vettem észre, hogy mennyire depressziósnak (vagy ön- és közveszélyes őrültnek?) tűnhetek az utóbbi néhány bejegyzés alapján...
Úgy döntöttem hát, ideje egy kicsit boldogabb témák felé nézni - és találtam egy régi verset a menzás levesről.
Menzaleves
Ó te drága menzaleves,
Bárcsak lennél tökéletes,
Bárcsak sűrű krémed lágyan
Folyhatna szét sóvár számban!
Mikor a falon a doboz kicsönget,
S diákok hada a menzára csörtet,
Bárcsak minket ottan várna
Minden ember leves-álma!
Mert így szólt a holló: soha már!,
Miközben a kilenc á sorban áll,
De hiába várunk mindig rendesen,
Hiába mosolyog a séfnéni kedvesen
Levesünk része a tálcára loccsan,
A kanál kezünkből az asztalon koppan,
Mert már mindegy üres szódogás lapunk,
Miközben a levesben hús után kutatunk.
De hiába: a várva várt csoda
Úgy tűnik, nem lesz már soha,
S így szólt hozzád eme vers,
Ó te sárga menzaleves!
Szólj hozzá!
Címkék: menzaleves
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.