Eltaposott egy meztelencsigát. A vékony strandpapucson keresztül is undorító volt, még valami furcsa, kidurranó hangot is hallani vélt. Látta maga előtt, ahogy papucsa talpa alatt - egy vékonyka gumirétegtől eltekintve a saját, meztelen talpa alatt - a csiga teste egyre inkább összenyomódik, majd amikor nem bírja tovább, egy helyen megreped, és a lyukon át messzire repül valami nyálkás izé, valami puha és meleg, valami, ami a csiga belsejéhez tartozik, és ami nagyon nem érzi jól magát a csiga aprócska, nyúlós testén kívül. Ha nagyon figyelt, még a meztelencsiga-belsőségek gyomorforgató szavát is érezte. Elgondolkozott, vajon ki, és miből készíti a meztelencsigát.

 Először félreugrott, a papucs talpát nézegette, ezerszer beletörölte a járda mellett növő fűbe, ami inkább csak egy adag szép zöld, gondosan nyírt gaz volt, de azért mégis jobban esett fűként gondolni rá. Gyepként. Pázsitként. Egy régi ismerőse azzal hencegett, hogy az ő pázsitján akár futball világbajnokságot is lehetne vívni. Így mondta, futball. Beletörölte a papucsot, beletörölte a csigamaradványokat, beletörölte az emlékét is szegény néhai csigának, és közben az jutott eszébe, hogy egyes meztelencsigáknak ötezer forint is lehet az eszmei értékük, és hogy mi van, ha ő pont egy ilyet taposott el. A szomszéd meg majd feljelenti.

 Tehát a csiga nem maradhat a járda közepén, mert az utcán bármikor elsétálhat egy meztelencsiga-szakértő, egy meztelencsiga-gyűjtő, egy meztelencsiga-mániákus, vagy akár egy emberré változott meztelencsiga, aki majd nem kicsit fog neheztelni az eltaposott meztelencsiga miatt.

 Besietett a házba, a szekrényből egy doboz csavar, egy csavarhúzókészlet, egy kalapács, elég sok ismeretlen rendeltetésű szerszám és egy üveg whisky mellől előhalászott egy zseblámpát, és visszament meztelencsiga-nézőbe.

 Volt még vagy hat meztelencsiga. Vagy hét. Az egyik a virágládáról mászott épp le, négy a járdán közelített, kettő már egész közel járt. Mind a halott felé tartottak. Különös.

 De aztán megvonta a vállát, és lesétált a Balatonhoz. Piócák jutottak eszébe, hogy vajon élnek-e a Balatonban, mindig utána akart nézni a Wikipédián, de sose jutott még eszébe, meg hogy a piócák egészen hasonlítanak a meztelencsigákra, mi van, ha távoli rokonok, vagy akármi.

 Sötét volt, így bárhol rejtőzhettek a piócák, meg a siklók, amik olyanok, mint az óriás meztelencsigák, úgyhogy kimászott a Balatonból, magára csavarta törülközőjét, felvette immár csigamentes papucsát, ami vizesen nevetséges, nyöszörgő hangokat adott ki, és visszasétált a házához.

 Óvatosan lépkedett végig a házhoz vezető járdán, de ahogy beért, csak újra felkapta a zseblámpát, és már indult is vissza.

 A halott meztelencsiga eltűnt. Hét másik társa még arrafelé kószált, egyikük sem sietett sehova, de a félig-összetaposott, kipréselődött, meggyalázott holttest sehol sem volt.

 Meztelencsiga-temetés, jutott eszébe, és meztelencsigákat képzelt, amint fekete tollalt rajzolt pálcikalábaikon állva, fekete tollalt rajzolt pálcikakezeikben kék tollal rajzolt ásót és lapátot tartanak, és sírt ásnak mélyen gyászolt rokonuknak, barátjuknak, ismerősüknek, vagy csak a meztelencsiga-populáció egy idegen, de mindenképpen nagyra becsült és oszlopos, most már jobb helyekre távozott tagjának. Aztán arra gondolt, hogy a meztelencsigák kannibálok, és hogy ez pfuj, minden korábbinál undorítóbb. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.