A piros gombolyaghoz, azaz

egy nagyon zöld, és nagyon szerelmes gombolyag vallomása

Egy gombolyag fonal.

Az asztalon heverve.

Ő nem tudja, hogyan,

Csak szépen, feltekerve.

Csak hever ott vakon.

Pedig milyen szép piros!

Ott fekszik az asztalon.

És ó, hogy milyen csinos!

Egy gombolyag fonal,

Az asztalon heverve.

Ő nem tudja, hogyan,

Csak szépen, feltekerve.

Csak hever ott vakon.

Nem is tudja, hogy zöld,

Ott fekszik az asztalon,

És ó, egy verset költ.

Csak hever ott vakon

Szomszédját lesve,

És nagyon, nagyon, nagyon

Mély szerelembe esve. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.