ujjaim szinte megfagytak

híre sincs tavasznak

és vágyaimat hiába

foglalom imába

 

 

lelked eldugott zugában

 

a szíved kicsi jégveremhez

hasonló ma nekem

pedig annál is hidegebb

van most már idebent

 

lelked eldugott zugában

hintáztam egykor lágyan

 

csak szorítom a kötelet

de a hinta leesett

és már teljesen hiába

szállsz velem vitába

 

lelked eldugott zugában

hintáztam egykor lágyan

 

a hinta is velem repül

ésszerűtlenül

együtt zuhanunk mindvégig

a valótlan célig            

 

de kaptál egy zugot a lelkemben

hol hintázhatunk végtelen

 

A bejegyzés trackback címe:

https://catherinedenoir.blog.hu/api/trackback/id/tr624977987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása