covers_150747.jpg

Charlie St. Cloud ígéretes jövőjét az a kamaszkori csíny törte derékba, amiben meghalt az öccse. Évekkel később egy barátságos New England-i halászfaluban annak az ősi temetőnek a gondnoka, ahol a testvére, Sam nyugszik. Miután a balesetet követően a mentősöknek csodával határos módon sikerült Charlie-t újraéleszteniük, nem mindennapi képességre tett szert: látja Sam szellemét, beszélget vele, sőt még baseballoznak is. Ebbe a féltve őrzött, titkos világba csöppen bele az elbűvölő Tess Carroll, aki éppen világ körüli szólóvitorlázásra készül. A sors egy hatalmas viharba vezeti a lány hajóját, őt pedig Charlie életébe kormányozza. Csodálatos és különös kapcsolatuk az idővel való versenyfutáshoz, az élet és a halál, a múlt és a jövő, a megtartás és az elengedés közötti választáshoz, valamint ahhoz a felismeréshez vezet, hogy igenis történhetnek csodák, ha megnyitjuk a szívünket.

A mini-könyvklub 6 utolsó fordulójában, szabadon választott romantikus vagy chick-lit regényként olvastam Charlie St. Cloud életéről és haláláról.

Hogy miért ezt választottam? Mert rövid. Az április rettentő rövid hónapnak tűnt, és végignézve az olvasatlan romantikus könyveimen, egyiknél sem éreztem igazán nagy lelkesedést (vagy csak olyanhoz, ami nem első rész lett volna). Így hát őt választottam, mert megvan már egy ideje, egész szép a borítója, és amikor megvettem (talán egy nyári Alexandra-akció keretében...?), akkor még érdekelt is. Azt hiszem, azóta olvashattam róla egy negatív értékelést, mert valamiért úgy álltam neki, hogy biztosan nem lesz olyan jó, mint amilyennek be van állítva.

img-thing.jpgAddig is azt akarom, hogy élj az álmaidnak. Hallgass a szívedre, és élj szeretetben. Amikor pedig elhagyod az árnyékvilágot, gyere, és keress meg. Én várni foglak.

Hogy mégiscsak valami ajánló-féle legyen ebből:

Biztosan vannak emberek, akiknek nagyon fog tetszeni ez a regény - és nem azért, mert rossz az ízlésük :D -, hanem mert egy nagyon szép, megindító, bölcs gondolatokkal teli könyvről van szó. Életekről szól, halálról és elmúlásról, veszteségről, ugyanakkor mély érzelmekről, emberi kapcsolatokról, barátságról, szeretetről... nagyon megható, elgondolkoztató, és segít átértékelni, amit az életünkről, a sorsunkról gondolunk. Súlyos témákkal foglalkozik, mégis pozitív tud maradni, és egész végig hangsúlyozza, hogy csodák igenis léteznek, csak észre kell vennünk őket. Nem túl hosszú, nem túl nehéz olvasmány, így egy igazán szívhez szóló, felemelő élményt nyújthat az olvasónak. 

 

És biztos vagyok benne, hogy valamikor máskor, valamilyen más körülmények között ez a történet számomra is jelenthetett volna valamit... de most nem igazán sikerült neki. Nem arról van szó, hogy a fentieket ne gondolnám komolyan, de ugyanolyan mesterkélt érzés volt leírni, mint amilyennek az egész könyv is tűnt nekem. Nem volt kifejezetten rossz... igazából nem volt olyan rossz, hogy kedvem legyen jó hosszan és alaposan kritizálni, de jó sem volt. 

Úgy vagyok vele, hogy ez a könyv lényegében semmit sem adott nekem (kivéve ezt a fura stílust, hogy most kedvem lenne mindent rettentő bölcsen megfogalmazni). A fülszöveg lényegében leírja a könyv összes fontos eseményét és a maradék is könnyen kitalálható, ráadásul elég lassan történik minden ahhoz, hogy az embernek bőven legyen ideje kitalálni. Az elején úgy voltam vele, hogy szép-szép, megható, meg minden, de meglehetősen unalmas. A második fele kicsit eseménydúsabb volt, de itt meg már úgy éreztem, közel sem olyan szép és megható, amilyennek lennie kéne, vagy amilyen könnyedén lehetne. Tekintve a témáját, azt hittem, sokkal nagyobb hatást fog kiváltani belőlem, de idővel azt vettem észre, hogy a legerőteljesebb érzelmem olvasás közben a felháborodás volt, miután az a rettentő udvariatlan muslinca hatodszorra is rászállt a könyvemre >.< 

p36-big-read-2.jpg

 

Most egy kicsit ugyan érzéketlennek érzem magam, de valahogy egyáltalán nem tudott megfogni se a történet, se a szereplők... és ezen a stílus se segített, néha egészen úgy éreztem, mintha valami fura önsegítő könyvet olvasnék, annyira próbálta rám erőltetni a bölcsességeit. (A fura önsegítő könyvekkel persze semmi baj nincs, de ettől nem ezt vártam volna.) Valójában a romantikus szál sem volt igazán erős, ráadásul nagyon hirtelen történt, Charlie és Tess találkoztak, aztán egymásba szerettek. Az a baj, hogy nagyon sok mindennel foglalkozott a történet, de valahogy semmi sem kapott elég időt, teret a kibontakozásra... Charlie és Sam kapcsolata érdekes volt, de szerintem lehetett volna sokkal érdekesebb is, ahogy a történet kicsivel misztikusabb oldala sem kapott túl nagy szerepet. 

Összességében azért nem volt ez rossz, de az ötletből, a történetből szerintem ki lehetett volna hozni valami sokkal jobbat is. Mindenesetre, ha ilyesmire vágyik épp az ember, akkor megéri kézbe venni egyszer :)

 

Értékelésem: 3/5

 

A bejegyzés trackback címe:

https://catherinedenoir.blog.hu/api/trackback/id/tr3712468349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Horváth Orsolya 2017.04.30. 10:33:45

Sajnálom, hogy nem tetszett :( Én is így voltam az elején, kicsit mesterkéltnek találtam, de rájöttem, hogy az számít mennyire marad meg bennem a történet. És mai napig emlékszek rá. Nem tudom miért, de valahogy sokkal jobban beleivódott az emlékezetembe, mint más könyvek. Van olyan történet, amit a múlt hónapban olvastam és már nem emlékszek rá, és van ez, amit már rég olvastam és mégis emlékszem a szereplőkre és a sztorira. Annak ellenére, hogy tényleg nem egy nagyon kiemelkedő könyv, csak szórakozásra találták ki :)
süti beállítások módosítása