2013.11.13. 20:27
a galamb, amelyik burrogott
már megint esik,
nem is eső, csak lebegő
vízcseppek mindenhol,
amitől minden vizes,
rondák a panelek
és lehullott, málló levelek
tapadnak a cipőm oldalához,
ahogy keresztülvágok a fák alatt
a panelek között,
és olyan szürke és sötét
odafent az ég,
mintha agyon
akarna nyomni minket,
pedig nem akar semmi mást,
csak átölelni a földet.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://catherinedenoir.blog.hu/api/trackback/id/tr715632028
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szalmakalap 2013.11.18. 15:29:47
ma is pont ilyen az idő. A címéről meg egy sört reklámozó plakát jut eszembe, ahol egy madárfiókának a csőrébe csepektetik a söritalt. Rögtön elképzeltem egy berugott madarat. :) (mivel berugottnak olvastam)
Catherine De Noir 2013.11.18. 17:22:12
De burrogott! :D Olyat szoktak csinálni a galambok! Meg murmogni. Esetleg berregni is, de azt csak ritkán.
A berúgott madárról amúgy Bartimaeus jut eszembe :D Amikor írta, hogy a többiek szobájában nemtudomkik és popénekes tyúkok képei szoktak a falon lógni... és már láttam is magam előtt: fekete csirke, piros csőrén napszemüveg, bal szárnyával a mikrofont tartja, jobb lába meg épp belegabalyodott a mikrofon zsinórjába... és többször át kellett olvasnom, mire megértettem. :D
A berúgott madárról amúgy Bartimaeus jut eszembe :D Amikor írta, hogy a többiek szobájában nemtudomkik és popénekes tyúkok képei szoktak a falon lógni... és már láttam is magam előtt: fekete csirke, piros csőrén napszemüveg, bal szárnyával a mikrofont tartja, jobb lába meg épp belegabalyodott a mikrofon zsinórjába... és többször át kellett olvasnom, mire megértettem. :D