Mini-könyvklub 2.
december: szabadon választott sci-fi vagy disztópia

Miért épp a Cinder?

Mert vizsgaidőszak van, karácsony van, mindjárt vége a decembernek, a hónapnak, amelyben eddig egyetlen könyvet olvastam, az is száz oldal volt, képekkel. És mert a Végjáték nem lehet, mert már olvastam.

A molyos címkék alapján a Cinder sci-fi is, disztópia is, ráadásul megvettem nyáron akciósan, azóta viszont nem volt még alkalmam sort keríteni rá. Viszonylag hosszú (400+ oldal), de olyannak tűnt, amivel gyorsan lehet haladni; és tessék, egyetlen nap alatt a végére is értem.

A történetről:

A Cinder elsőre borzasztóan kaotikusnak tűnhet: egy jövőbeli, disztópikus világban járunk, a negyedik világháború utáni Új Pekingben, a főszereplőnk pedig egy kiborg lány, aki véletlenül összefut a herceggel (nemsokára császárral), miközben egy letumózis nevű betegség irtja az emberiséget, akiket nem mellesleg háború fenyeget a fura varázsképességekkel rendelkező holdlakók felől is. Ja, és persze mindez Hamupipőke történetébe ágyazva.
De maga a cselekmény legalább végtelenül egyszerű.