2014.05.27. 22:05
gyere
gyere
ülj le velem ott
a puha fűre szépen
míg sötét ez az éjjel…
és rám, kérlek mondd,
még mindig nem emlékszel?
megvárod a reggelt velem?
szép lesz, hidd el, pedig
a világ is majd szétesik.
de fényesség lesz és nagy meleg
ha itt maradsz még reggelig.
látod? ott, az a fény!
az még nem a nap
csak egy tükördarab:
benne az első falevél
lassan lángra kap.
ég az egész megye!
tetszik, ugye,
messziről csodálni csak?
nézd, égnek már a hidak
és a kalapja ott a bácsinak!
hogyan égnek el a könyvek?
látod, hogyan ég a tenger?
a gyermek? a felnőtt? az ember?
s az ágyak alól mind a szörnyek
is elégnek végtelenszer.
most ne szólj kérlek,
most a csend kell nekem.
meg a tűz, szüntelen.
nézd hogy tűnik el végleg
a világ. s milyen csendesen.
Szólj hozzá!
Címkék: gyere
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.