Fekete szemek

Sötét van, remegek.

A távolban sejlenek

A végtelen hegyek,

Indulnak az emberek,

Én is velük megyek.

S csak fénylenek a fekete szemek…

Szurdokokba hágunk

Naplementét várunk

Holdfelkeltét látunk

S újra útnak vágunk…

Esküket teszek.

Elmondanám neked,

Amit nem lehet,

De a néma kötelek

Síromig követnek.

S csak fénylenek a fekete szemek…

Minden éjjel útra kelünk,

Hosszan menetelük,

Soha nem nevetünk,

Sírokat keresünk…

Érzem, elveszek.

De tudom, lesznek

Fontosabb helyek.

S a rég halott lelkek

Velem egyek lesznek

S könnyeznek a fekete szemek.