Egy hófehér papír az asztalon,

Mellette egy kéz hever.

Itt lenne a hatalmas alkalom,

De a szavak elvesznek bennem.

 

Hosszú a csönd nagyon,

Távolról szól csak halk zene.

A lány néz maga elé vakon,

De aztán megmozdul a keze.

 

Az asztalon az ujjak dobolnak,

A fejben ezer gondolat repdes,

Majd mondatokba folynak,

És leírja: kedves…

 

Tizenhat vonal, rögeszmés,

Majd egy galacsin az asztalon.

Egy ökölbe szorított kéz,

Egy csepp könnyemet lehullani hagyom.

 

Mélyen, fájdalom, nagyon.

A szívemben, ott, a piciben.

Az asztalra, a kezemet, csapom.

Lehunyva, a szemem, pihen.

 

A lány odalett, végleg.

Elvesztek a gondolatai, elveszett maga,

Érzem, lassan, lassan vérzek,

És többé nem megyek haza. 

A bejegyzés trackback címe:

https://catherinedenoir.blog.hu/api/trackback/id/tr954643722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása