Mini-könyvklub 2.
december: szabadon választott sci-fi vagy disztópia

cinder_book_cover.jpg

Miért épp a Cinder?

Mert vizsgaidőszak van, karácsony van, mindjárt vége a decembernek, a hónapnak, amelyben eddig egyetlen könyvet olvastam, az is száz oldal volt, képekkel. És mert a Végjáték nem lehet, mert már olvastam.

A molyos címkék alapján a Cinder sci-fi is, disztópia is, ráadásul megvettem nyáron akciósan, azóta viszont nem volt még alkalmam sort keríteni rá. Viszonylag hosszú (400+ oldal), de olyannak tűnt, amivel gyorsan lehet haladni; és tessék, egyetlen nap alatt a végére is értem.

 

img-thing.jpgAzok a fránya tükrök viszont midig csak a valóságot képesek mutatni.

A történetről:

A Cinder elsőre borzasztóan kaotikusnak tűnhet: egy jövőbeli, disztópikus világban járunk, a negyedik világháború utáni Új Pekingben, a főszereplőnk pedig egy kiborg lány, aki véletlenül összefut a herceggel (nemsokára császárral), miközben egy letumózis nevű betegség irtja az emberiséget, akiket nem mellesleg háború fenyeget a fura varázsképességekkel rendelkező holdlakók felől is. Ja, és persze mindez Hamupipőke történetébe ágyazva.
De maga a cselekmény legalább végtelenül egyszerű.

 

A történet röviden: Horror a posztapokaliptikus Moszkva metróhálózatában. 

 

825386_5.jpg

2033.

Az egész világ romokban hever.

Az emberiség majdnem teljesen elpusztult.

Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg – a Föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol, és borzalom fészkel.

Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget.

 

img-thing.jpgKezdte érteni, hogy néhány titok éppen azért nagyszerű, mert nincs megfejtésük, és hogy vannak kérdések, amelyekre jobb, ha senki sem tudja a választ.

 

 A történet röviden: Mark Watney a Marson ragad, és megpróbálja túlélni.

 

 covers_314900.jpgHat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

 

A bejegyzés a mini-könyvklub kapcsán készül. Az első könyves témám, úgyhogy nagyon izgulok :D

 

img-thing.jpg Mindkét kezemmel a sisakomhoz szorítottam az anyagot, miközben a ruha újjára a térdemmel fejtettem ki nyomást.
120 másodpercig csináltam ezt. Biztos ami biztos.
És a jelek szerint bevált. A tapasz erősnek tűnt, a gyanta kőkemény volt. Ugyanakkor a sisakhoz ragasztottam a kezemet.
Ne röhögj.

 

süti beállítások módosítása