Fekete szemek

 

Sötét van, remegek.

A távolban sejlenek

A végtelen hegyek,

Indulnak az emberek,

Én is velük megyek.

S csak fénylenek a fekete szemek…

 

Szurdokokba hágunk

Naplementét várunk

Holdfelkeltét látunk

S újra útnak vágunk…

 

Esküket teszek.

Elmondanám neked,

Amit nem lehet,

De a néma kötelek

Síromig követnek.

S csak fénylenek a fekete szemek…

 

Minden éjjel útra kelünk,

Hosszan menetelük,

Soha nem nevetünk,

Sírokat keresünk…

 

Érzem, elveszek.

De tudom, lesznek

Fontosabb helyek.

S a rég halott lelkek

Velem egyek lesznek

S könnyeznek a fekete szemek.

A bejegyzés trackback címe:

https://catherinedenoir.blog.hu/api/trackback/id/tr524734852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása