ujjaim szinte megfagytak

híre sincs tavasznak

és vágyaimat hiába

foglalom imába

lelked eldugott zugában

a szíved kicsi jégveremhez

hasonló ma nekem

pedig annál is hidegebb

van most már idebent

lelked eldugott zugában

hintáztam egykor lágyan

csak szorítom a kötelet

de a hinta leesett

és már teljesen hiába

szállsz velem vitába

lelked eldugott zugában

hintáztam egykor lágyan

a hinta is velem repül

ésszerűtlenül

együtt zuhanunk mindvégig

a valótlan célig            

de kaptál egy zugot a lelkemben

hol hintázhatunk végtelen