mi lesz velünk

ha mind meghalunk

és mi lesz veletek

ha már  nem vagyunk

egy kis urnának

sötétjébe zárva

vagy a hideg és kemény

föld mélyébe ásva

várjuk majd

fehér lován

a szőke és daliás

sírrablót talán

hogy kiássa végre

porladó csontjaink

vagy csak feltúrja kissé

elhagyott dombjaink

s vigyorgó koponyánk

gonoszan kacag majd

mikor látjuk pusztulni

végleg az emberi fajt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.