akkor is titok, ha csak én tudom,
és ha nem lesz vége soha,
csak mennek a lapok a futószalagon,
és kétszer, majd megint,
fehérek, mint a hóember odakint
és értelmetlen szavak
a szomszéd bácsi, amint lapátolja a havat
én meg állok az ablakban
és bámulom, ahogy a lapát
végigszánt
a jéghideg betonon odalent,
ahol minden fehér, csak a fekete táj
végtelen ívén sétálnak hóemberek 

de kezem a fülemre szorítva, és már nem fáj

1. 1. Várjunk éjfélig. 
   2. Sétáljunk le a konyhába.
   3. Útközben kapcsoljunk fel minden villanyt.
   4. Nyissuk ki a hűtőszekrényt.
   5. Tapicskoljuk végig az összes barackot, majd válasszuk ki a legfinomabbat.
   6. Vegyük ki a barackot a hűtőből.
   7. Csukjuk be a hűtőt.
   8. Óvatosan válasszuk szét a barack két felét.
   9. Szedjük ki a magot.
   10. Nyissuk ki a szemetest.
   11. Próbáljuk meg beledobni a magot, de ne találjuk el.
   12. Hajoljunk le, és vegyük fel a magot.
   13. Dobjuk a magot a kukába.
   14. Csukjuk be a kukát.
   15. Harapjunk bele a barack egyik felébe.
   16. Üljünk le.
   17. Rágcsáljunk.
   18. Álljunk fel, közben együk meg a barack már megkezdett felének a másik felét.
   19. Sétáljunk a konyha egyik végéből a másikba.
   20. Látványosan harapjuk le a megmaradt fél barack felét.
   21. Megint üljünk le.
   22. Álljunk fel.
   23. Együk meg a barack utolsó darabját.
   24. Sétáljunk a mosogatóig.
   25. Nyissuk meg a vizet.
   26. Mossunk kezet
   27. Zárjuk el a csapot
       
   28. Sétáljunk vissza a szobánkba.
   29. Útközben kapcsoljuk le az összes lámpát.
   30. Éljünk tovább boldogan.

¹ Az első és legfontosabb lépés. Ha nem várunk eleget vagy netalán túl sokat várunk, oda az összes móka.

² Mert ott tartjuk a sárgabarackot, ugyebár.

³ Ez azért fontos, hogy elkerüljük a kislábujjunk és a goromba bútorok közti kellemetlen találkozásokat.

⁴ Mert ott tartjuk a sárgabarackot, ugyebár. Ha nincs ott semmiféle sárgabarack, akkor nézzünk körül a konyha többi pontján. Ha találunk valahol sárgabarackot, térjünk el a további pontok precíz betartásától, és hagyatkozzunk fantáziánkra. Ha nincs sárgabarack, akkor essünk mély, nagyon-nagyon mély letargiába.

⁵ Ha nem tudjuk holmi tapicskolással kiválasztani a legfinomabb barackot, akár fel is adhatjuk a dolgot.

⁶ Ezt nagyon óvatosan végezzük el! Inkább ne is gondoljunk bele, miféle veszélyekkel járhat ez a művelet.

⁷ Igen, ilyen időjárási körülmények között ez mindenképpen fontos.

⁸ Vigyázzunk, nehogy közben baja essen!

⁹ Ne együk meg. Nem egészséges, és még csak nem is igazán finom.

¹¹ Újabb fontos pont. Csak egy kicsin múljon, de a barackmag essen a földre! Ez iszonyúan fontos.

¹² Óvatosan, nehogy közben fejjel előre a kukába essünk.

¹³ Vagy ültessük el.

¹⁵ Hmm, itt érkezünk el a legjobb részhez. Hunyjuk be a szemünket, és élvezzük!

¹⁶ Csak csüccs. Kész.

¹⁷ A barack rágcsálásának nagyon sokféle módja van. Kísérletezzünk, hogy számunkra melyik a legideálisabb!

¹⁸ A sárgabarackevés közben végzett mozdulatoknak kiemelkedő szerepük van a sárgabarackevés-kultúrában. Ha elsőre nem sikerül kielégítően, nézzünk utána egy szakkönyvben!

²⁷ Ennek gazdasági okai vannak.

²⁸ Ez a pont hanyagolható, amennyiben a konyhában alvók népes táborába tartozunk.

²⁹ Szintén gazdasági okok. Hát igen.

³⁰ Tudva, milyen remekül tudunk sárgabarackot enni. 

 Az utolsó előtti-előtti fizikaóra. Úgy érzem, megkövetel valamit… valami alig feltűnő, bolygórengető izét a galaxisban, az bőven elég. Csak apró megemlékezés.

 Kockás füzet. Hetedik óta vajon hány kockás (bocsánat, négyzetrácsos) füzettel próbáltam elhitetni, hogy ő valójában FIZIKFÜZET, csupa nagybetűvel? Kezdtedben gyönyörű, színes, precíz jegyzeteket terveztem… nem tudom mikor adtam fel. A fizikafüzetek szép lassan egybeolvadtak a kémia-, aztán a matekfüzetekkel is.

 Majd előveszem egy nap, és nosztalgiázom. A szenvedésemen. Azokon a szép órákon, amiken pihenni, aludni, alkotni, álmodozni, olvasni, angolházit írni lehetett. Mert valójában szép órák voltak. A maga módján még a derült-égből-fizikatézé is szép volt valahogy. Kétségbeesett vihogás - semmit sem tudok. Az egész padsor A csoport, hoppá, Tóni pedig félretolja az üres lapot, és kémiát tanul. Fruzsi másol Tündiről. Másolok Fruzsiról. Térdemen nyitott tankönyv, de… reménytelen.

 Szegény Bubu, annyira szoktam sajnálni, mikor még beszél, mi pedig már a lépcsőn vágtatunk lefelé, dübögve, hogy az egész suli beleremeg, a másodikról a földszintre, csak sorban állni ne kelljen. Ma le se megyek. Elszomorít a gondolat, hogy vége valaminek, és elszomorítanak (ilyen szó létezik, buta helyesírás-ellenőrző) a sablonos közhelyek, a csúnya betűk, a kék kockák, a fizika… még néhány nap.

„Mit tanácsol, melyik képletet tanuljuk meg? Melyiknek vesszük a legnagyobb hasznát az életben?”
(köszönjük, Attila)

Kritika.

Az utolsó fizika.

Vége, ennyi,

Nem jut eszembe semmi.

Emberek.

Az óra már nem ketyeg.

Vége, keserű vigyor:

Ezt már annyiszor -

Nincsen több betű, se szavak;

Ebből már semmi, semmi nem marad.

Fizika drága, ég veled:

Köztünk már soha, semmi nem lehet.

Leírtam annyiszor;

Emlékül: egy vigyor.

Az óra újra ketyeg.

Emberek.

Nem jut eszembe semmi,

Vége van, ennyi.

Az utolsó fizika:

Önkritika.

Tudom, ez értelmetlen, még csak nem is szép, de nem érdekel.
Életem utolsó fizikaórája, és mondjon bárki, amit akar, igenis megrázó élmény volt.