Sok jó értékelést olvastam a mini-könyvklub 3 februári olvasmányáról (a rosszakat valahogy pont elkerültem); ezek nagyon kíváncsivá tettek, vártam, hogy elolvashassam, és teljesen arra számítottam, hogy tetszeni is fog. Talán emiatt is csalódtam akkorát az elején: nem tetszett se a stílus, se a szereplők, se a világ, se a cselekmény… szóval nagyjából semmi se. A végére kicsit javult a véleményem, a második felét sokkal jobban élveztem is, de sajnos még így sem tudott teljesen meggyőzni.

img-thing.jpgA legnagyobb hóvihar is egyetlen hópehellyel kezdődik.


e05c0dd957bef54895f8c6c50554aa09.jpgMegtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

 

Olyan könyv volt, amelyiknél már a legelső oldalakon egyértelműen tudtam, hogy nem lesz kedvenc. A stílusa nagyon egyszerű, könnyen, gördülékenyen olvasható, de néha már túl egyszerűnek tűnt, még egy ifjúsági regényhez képest is.

A szereplőkről: Mather karaktere érdekes lehetett volna, de sajnos csak Meira nyáladzó kiskutya-rajongásán keresztül ismertük meg. A végén sokkal jobban érdekelt volna ő, mint Meira, de az utolsó oldalakon alig pár szó esett már róla.
Meirából valahol a hatodik oldal táján lett teljesen elegem, ennél a mondatnál:

 img-thing.jpgOlyan szép férfi, hogy az már fáj: ha váratlanul jelenik meg, rögtön széket kell keresnem, muszáj leülnöm, hogy hanyatt ne essek.

tumblr_ncmbxiwxtl1r801tuo1_500.jpgMIVAN??? Volt pár szimpatikus megmozdulása, de egyébként nekem egész végig egy idegesítő kiscsaj maradt, aki próbál büszke lenni arra, hogy harcos, hogy katona, hogy ő is hasznos lehet hazájának… de közben elájul, ha meglát egy félmeztelen férfit. Már nagyon unom, hogy jóformán minden YA regénybe kell egy jelenet, amikor a főszereplő fiúk véletlenül pont póló nélkül vannak, hogy a főszereplő lánynak remeghessen a lába, amikor meglátja őket… Miért remeg a lába??? 

Mather vs. Theron

Minden egyes szerelmi háromszöges könyv után eldöntöm, hogy nekem nem kell soha több ilyen, úgyhogy Theron megjelenésekor eléggé megijedtem, de igazából nem volt zavaró… mert Theron megjelenése után Meira elkezd tökéletesen logikátlanul viselkedni és érezni, amitől szerelmi háromszög nem is igazán lett, Meirát viszont még kevésbé kedveltem. 

 

A világ felépítéséről:

 Itt egy kicsit még bizonytalan vagyok, mert tetszett is, meg nem is. Kicsit gyerekesnek tűnt elsőre, alapból viszont szerintem nem rossz ötlet: érdekes, hogy az országok lakói különbözően néznek ki, hogy mindegyiknek megvan a saját kultúrája, a saját szokásaik. Viszont ki lehetett volna dolgozni ezt sokkal jobban is, így az egész túlságosan mesebeli marad: például hogyan alakultak ki? Mégis mi a csodától van az Évszak-királyságokban mindig egy évszak, miközben a Ritmus-királyságokban folyton változik? Egyáltalán, mik azok a Ritmus-királyságok…? Az Évszakoknál egyértelmű a név alapján, de a másik négy neve nekem semmit sem jelentett.

 A mágiaszterek (ezt a szót a végére se sikerült megszoknom) és az eredetük is érdekes, de még mindig túl mesébe illőnek tűnik. Nem lenne baj, de valahogy ezek a „gyerekesebb” dolgok nem illenek össze azzal a sok vérontással, amit közben rendeznek.

open-uri20150608-27674-9dfpy7_456f6ffb.jpeg

És muszáj még megemlítenem a „nagy csavart” kicsivel a vége előtt… mert teljesen elrontotta a könyv élvezhetőségét, hogy már a második fejezetben teljesen egyértelművé vált. Onnantól kezdve minden erről szóló rész előbb csak simán unalmas volt, később viszont már kicsit idegesítő is, amiért Meira még mindig nem jött rá - ami egyébként az egész könyvön végighúzódott, nagyjából mindent hamarabb ki lehet találni, minthogy Meirának is leesne. 
 Ettől függetlenül a történet második fele sokkal érdekesebb, eseménydúsabb lett, és voltak fordulatok, amik tényleg meg tudtak lepni. A vége nagyon felvezeti, hogy itt bizony lesz még folytatás... aminek a borítója nagyon csábító, de azért remélem, hogy nem fogom csak emiatt elolvasni :D Örültem volna, ha (akármennyire nyálasan is), de valahogy véget ér itt a történet. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz majd a legvégén, bár igazából nem hiszem, hogy sok olyasmi történne, amit ne tudnánk már most kitalálni. 

img-thing.jpgEgy napon majd nem csak sötétben búvó szavak leszünk.

 

Értékelésem: 3/5

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://catherinedenoir.blog.hu/api/trackback/id/tr568384444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mayerné Répási Adrienn 2016.02.18. 15:38:18

Akkor nem én vagyok az egyetlen, akinek olyan fura ez a magiszeter, mágiaszter vagy mi a szösz.

Catherine De Noir 2016.02.18. 22:38:13

@Mayerné Répási Adrienn: Én a magiszter és a mágiaszer között ingadoztam... :)

Vegazus 2016.02.21. 14:20:11

Nagyon egyetértek! Ugyanezek voltak az érzéseim a könyv első felében, míg a második fele már engem is elkapott, és azt már tudtam élvezni. :)
süti beállítások módosítása