kávéóceán

az óra ébreszt, a berregő.

hangja kirángat álom-

óceánom

puhán partot verdeső

szellemhullámaiból.

sötét és hideg a hajnal.

az égen apró pirkadat-

darab

a végtelen, néma zajjal

ébredő város felett.

még holdfény csillan a házsoron.

visszatart fakuló álom-

országom

ahogy keresztülvacogom

az aprócska szobát.

kávéillat lengi be a házat.

de csak egy parányi varázs-

villanás

és tovaszáll a látszat

egy hosszú és nehéz nap felé.

a kávé az útirány.

újra ott evezek az álom-

óceánon,

örökké hajóskapitány

a kávéóceánon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.