Egy hófehér papír az asztalon,

Mellette egy kéz hever.

Itt lenne a hatalmas alkalom,

De a szavak elvesznek bennem.

Hosszú a csönd nagyon,

Távolról szól csak halk zene.

A lány néz maga elé vakon,

De aztán megmozdul a keze.

Az asztalon az ujjak dobolnak,

A fejben ezer gondolat repdes,

Majd mondatokba folynak,

És leírja: kedves…

Tizenhat vonal, rögeszmés,

Majd egy galacsin az asztalon.

Egy ökölbe szorított kéz,

Egy csepp könnyemet lehullani hagyom.

Mélyen, fájdalom, nagyon.

A szívemben, ott, a piciben.

Az asztalra, a kezemet, csapom.

Lehunyva, a szemem, pihen.

A lány odalett, végleg.

Elvesztek a gondolatai, elveszett maga,

Érzem, lassan, lassan vérzek,

És többé nem megyek haza.