Nem félünk a világvégétől, mert van ezer meg kettő jobb dolgunk annál, minthogy a világvége miatt aggódjunk. És van még éjfélig… jó néhány óra. De ez most mind ne legyen fontos :)

 Tegyük fel, hogy 2012. december 20-a van, kettő perccel éjfél előtt, és hogy valójában félünk a világvégétől. Csak a móka kedvéért :) 

 

 Két perc

 

Két perc van még éjfélig,

Még két perc a mából,

Két percig a halált féli,

Most ébred álmából

 

Két perc lehet végtelen,

Még két perc az élet:

Két percig én remegek,

S bevallom: félek

 

Csak a mának tudok élni,

És ha az elmúlna,

Nem tudok nem félni:

Lesz három perc múlva?

 

felhőtlenül

 

a pillanat

mely elragad

 

és nevetek

egyedül vagy veled

a levegő is beleremeg

és csak nevetek

örökké

nevetek hangosan és halkan

és megfájdul tőle a hasam

és nem tudom abbahagyni

nem tudok nem mosolyogni

mert fáj tőle mindenem

nevetek mindenen

nevetek rajtad

nevetek rajtam

az esőn, nevetek

ahogy kimegyek

házból és elesek

nevetek, mint egy kisgyerek,

nevetek, mint egy férfi,

kacagok

vihogok

sikítok nevetés közben

és sikítok a fájdalomtól

és veletek

nevetek

és már szenvedek

mindent elfeledek

keresem,

hol lehetek

fel-fel nevetek

rettegek

valamit beveszek

elszenderedek

aztán csak nevetek

az ágyon heverek

álmodom

megváltozom

kiáltozom

és semmit sem

teszek

csak nevetek

 

örökké

 

 

 

 

 

pi_1355336785.jpg_1024x768

Egyszer valaki azt mondta nekünk, hogy a végtelent nem tudjuk elképzelni, mert valahol az elképzelést is el kell kezdenünk, és akkor már nem is végtelen. Aztán egyszer végiggondolkoztam egy matekórát, hogy mégis hogyan lehet akkor a pí végtelen, ha egyszer tudom, hogy hol kezdődik? Aztán belezavarodtam, megfájdult a fejem, és még le is maradtam matekból. 

előttem a semmi

és állok

egy sötét teremben

nem merek kimenni

csak várom

a szőke hercegem

 

már a nap is felkelt

végtelen

vaksötét még minden

jöhet még száz reggel

képtelen

vagyok elmenni innen

 

 

Hétfő van, és fáradt vagyok. Most veszem észre, hogy milyen címet adtam az előző - egyébként értelmetlen - bejegyzésnek, és hiába kapcsolom ki, a Word akkor is minden sort nagybetűvel akar kezdeni.
… buta számítógép!

 

Köztem és közted.

Egy hatalmas vigyor.
Én mondom meg, mikor!
Szmájlik a mondat végén.
Huszonhárom fényév. 

Köztem és közted. 

A rendszer túlterhelt.
...A memóriád betelt.
Én vagyok, gépelek.
Már semmi sem lehet.

Köztem és közted.

Én vagyok az ember.
… Bedöglött a szkenner.
És most már fogadom,
Kidoblak az ablakon. 

Köztem és közted. 

Nem lesz soha semmi.
Hagylak végleg menni.
Én vagyok az ember.
Te egy buta rendszer.                                             

És mindig én nyerek  :)

 

 

meggyőzőbb lenne, ha nem csúszna el az utolsó előtti sor.
#hogyafene


Ne nagyon hadonásszatok álmotokban, mert rajtam van a 142500 forintos szemüvegem.
03:31
Sleep… sleep away...
Éés!
mennyire sznob.

 Te…tes...tesssssék?!

süti beállítások módosítása