már megint esik,
nem is eső, csak lebegő
vízcseppek mindenhol,
amitől minden vizes,
rondák a panelek
és lehullott, málló levelek
tapadnak a cipőm oldalához,
ahogy keresztülvágok a fák alatt
a panelek között,
és olyan szürke és sötét
odafent az ég,
mintha agyon
akarna nyomni minket,
pedig nem akar semmi mást,
csak átölelni a földet.