Kezd unalmas témává válni, de... nem.
 Számomra unalmas témává úgy szeptemberben vált. Valamikor hetedikben. De ma jöttem rá, hogy hiányozni fog. Nehéz leírni/kimondani/rágondolni, de akkor is. Majdnem mindenért. Úgyhogy túléljük a holnapot, aztán próbáljuk kiélvezni a hátralévő fizikaórákat :) Egy kis semmittevéssel, kábult unalommal, félálomban. Kakaó nélkül.

Krikszek. Krakszok.
Ásító arcok.
Csütörtöktelen
nap, fizikaterem. 

Álom. Hatalmas adag.
Süt kint a sárga nap.
Csendmámorban
az óra vége a távolban.

 Ezen gondolkozom, miközben az utolsó előtti padsorban ülök a fizikateremben, alig látok el a tábláig, és éppen dolgozatot írnánk, ha nem ígérjük meg, hogy szép csendben maradunk, nem foglalkozunk semmi mással és végigfeleljük az egész órát. Végül is, egy fizikadoga helyett szinte bármit. Süt a nap, talán az első igazán tavaszi nap van. Vagy a második. Békés és nyugodt, hétvége előtt, duplalyukassal, kókuszgolyóval, és végül egy fizikatézé sem rontotta el. Tehát itt az ideje, hogy úgy tegyünk, mintha nem is mi lennénk azok, és szórakozzunk egy kicsit. Legyünk három évesek, csak ne igyunk kakaót. És kezd valami nagyon furcsa dolog történni, úgyhogy inkább csak további szép napot, és ültessetek citromfát! :)

Volt egyszer egy szép orosz lány

de megette egy oroszlán

akkor tizenhárom hétre

börtönbe vetették érte

de a börtönőrbe harapott

így három évre maradt ott

verekedett a tevével

gazdagabb lett egy tévével

kifosztott egy gazdag bankot

Egyiptomból csórt egy ankh-ot,

megőrült és beteg is lett

három napig evett islert,

megszökött majd visszavitték

kétszer halottnak is hitték

és megtanult zongorázni

esőben sörényig ázni

áriázni, pálinkázni,

pecázni és túlórázni,

kocsikázni, barkochbázni,

hajókázni, hahotázni

bár több társát fel nem falta

a börtönt most már le nem hagyja: 

feltámad az orosz lány

mire szabad az oroszlán