ujjaim szinte megfagytak

híre sincs tavasznak

és vágyaimat hiába

foglalom imába

lelked eldugott zugában

a szíved kicsi jégveremhez

hasonló ma nekem

pedig annál is hidegebb

van most már idebent

lelked eldugott zugában

hintáztam egykor lágyan

csak szorítom a kötelet

de a hinta leesett

és már teljesen hiába

szállsz velem vitába

lelked eldugott zugában

hintáztam egykor lágyan

a hinta is velem repül

ésszerűtlenül

együtt zuhanunk mindvégig

a valótlan célig            

de kaptál egy zugot a lelkemben

hol hintázhatunk végtelen

nekematevilágod

új egészen

nekematevilágod

kitárva, szépen.

ezvagyte

tudtam eddig is

ezvagyte

impermeábilis*

furcsanagyon

leírva, nyíltan

furcsanagyon

és nagyon bírtam :D

(még akkor is, ha minden egyes vessző

elé szóköz nem teendő

és ez nem akar sértés lenni

- najó, ennyi.)

* És ez sem egy csúnyán elrejtett udvariatlanság szeretne lenni - azt jelenti, áthatolhatatlan. Általában kőzetekre használjuk, de attól még nem gorombaság. Ugye?

 Nem félünk a világvégétől, mert van ezer meg kettő jobb dolgunk annál, minthogy a világvége miatt aggódjunk. És van még éjfélig… jó néhány óra. De ez most mind ne legyen fontos :)

 Tegyük fel, hogy 2012. december 20-a van, kettő perccel éjfél előtt, és hogy valójában félünk a világvégétől. Csak a móka kedvéért :) 

 Két perc

Két perc van még éjfélig,

Még két perc a mából,

Két percig a halált féli,

Most ébred álmából

Két perc lehet végtelen,

Még két perc az élet:

Két percig én remegek,

S bevallom: félek

Csak a mának tudok élni,

És ha az elmúlna,

Nem tudok nem félni:

Lesz három perc múlva?