2012.12.16. 23:23
felhőtlenül
felhőtlenül
a pillanat
mely elragad
és nevetek
egyedül vagy veled
a levegő is beleremeg
és csak nevetek
örökké
nevetek hangosan és halkan
és megfájdul tőle a hasam
és nem tudom abbahagyni
nem tudok nem mosolyogni
mert fáj tőle mindenem
nevetek mindenen
nevetek rajtad
nevetek rajtam
az esőn, nevetek
ahogy kimegyek
házból és elesek
nevetek, mint egy kisgyerek,
nevetek, mint egy férfi,
kacagok
vihogok
sikítok nevetés közben
és sikítok a fájdalomtól
és veletek
nevetek
és már szenvedek
mindent elfeledek
keresem,
hol lehetek
fel-fel nevetek
rettegek
valamit beveszek
elszenderedek
aztán csak nevetek
az ágyon heverek
álmodom
megváltozom
kiáltozom
és semmit sem
teszek
csak nevetek
örökké
Szólj hozzá!
Címkék: felhőtlenül
2012.12.12. 19:29
végtelen.
Egyszer valaki azt mondta nekünk, hogy a végtelent nem tudjuk elképzelni, mert valahol az elképzelést is el kell kezdenünk, és akkor már nem is végtelen. Aztán egyszer végiggondolkoztam egy matekórát, hogy mégis hogyan lehet akkor a pí végtelen, ha egyszer tudom, hogy hol kezdődik? Aztán belezavarodtam, megfájdult a fejem, és még le is maradtam matekból.
előttem a semmi
és állok
egy sötét teremben
nem merek kimenni
csak várom
a szőke hercegem
már a nap is felkelt
végtelen
vaksötét még minden
jöhet még száz reggel
képtelen
vagyok elmenni innen