2012.08.28. 00:07
Menzaleves
Egyszer csak azt vettem észre, hogy mennyire depressziósnak (vagy ön- és közveszélyes őrültnek?) tűnhetek az utóbbi néhány bejegyzés alapján...
Úgy döntöttem hát, ideje egy kicsit boldogabb témák felé nézni - és találtam egy régi verset a menzás levesről.
Menzaleves
Ó te drága menzaleves,
Bárcsak lennél tökéletes,
Bárcsak sűrű krémed lágyan
Folyhatna szét sóvár számban!
Mikor a falon a doboz kicsönget,
S diákok hada a menzára csörtet,
Bárcsak minket ottan várna
Minden ember leves-álma!
Mert így szólt a holló: soha már!,
Miközben a kilenc á sorban áll,
De hiába várunk mindig rendesen,
Hiába mosolyog a séfnéni kedvesen
Levesünk része a tálcára loccsan,
A kanál kezünkből az asztalon koppan,
Mert már mindegy üres szódogás lapunk,
Miközben a levesben hús után kutatunk.
De hiába: a várva várt csoda
Úgy tűnik, nem lesz már soha,
S így szólt hozzád eme vers,
Ó te sárga menzaleves!
Szólj hozzá!
Címkék: menzaleves
2012.08.27. 12:20
Fekete szemek
Fekete szemek
Sötét van, remegek.
A távolban sejlenek
A végtelen hegyek,
Indulnak az emberek,
Én is velük megyek.
S csak fénylenek a fekete szemek…
Szurdokokba hágunk
Naplementét várunk
Holdfelkeltét látunk
S újra útnak vágunk…
Esküket teszek.
Elmondanám neked,
Amit nem lehet,
De a néma kötelek
Síromig követnek.
S csak fénylenek a fekete szemek…
Minden éjjel útra kelünk,
Hosszan menetelük,
Soha nem nevetünk,
Sírokat keresünk…
Érzem, elveszek.
De tudom, lesznek
Fontosabb helyek.
S a rég halott lelkek
Velem egyek lesznek
S könnyeznek a fekete szemek.