sose volt még ennyire magányos.
alatta a nagy és sötét, alvó város.
bár sose volt még sehogy másképp se,
csak hullik valami nagy felé lefele, 

lángol körülötte az éjjel
és fáj minden levegővétel
és félelem. üresség. dallam.
ember egy sötétkék bakancsban. 

hallgatja a dalt. kicsit részeges,
de ő először hall bármilyen éneket.
aztán a félelem. felkapja egy széldarab,
és levágja a földre egy pillanat alatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.